Emlékezés a kommunista diktatúra szigetszentmiklósi áldozataira

Az emlékezés helyi dimenziója

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából, ezzel a tanulmánnyal azokra a szigetszentmiklósi emberekre emlékezünk, akik az 1947 és 1957 közötti politikai büntetőeljárások során a diktatúra helyi működésének következményeként váltak az államhatalmi önkény és a jogfosztás elszenvedőivé. Jelen tanulmány Szigetszentmiklós példáján keresztül azt vizsgálja, hogy 1947 és 1957 között miként működött a kommunista diktatúra büntető igazságszolgáltatása helyi szinten, és kiket érintett elsősorban. Az elemzés fókuszában a foglalkozás, a párttagság, a vádtípusok és a jogerős ítéletek állnak, azzal a céllal, hogy az áldozatiság társadalmi mintázatait feltárja.

Források és módszertan

A vizsgálat alapjául A Pest megyei bíróságok politikai iratainak adatbázisa (1947–1957) című levéltári segédlet szolgál¹, mely azoknak a pereknek az adatait tartalmazza, melyek az 1990. évi XXVI. ún. „második semmisségi törvény” hatálya alá estek. A forrás sajátossága, hogy nem tartalmaz személyneveket, így az áldozatok egyéni azonosítása ez alapján nem lehetséges, az további levéltári kutatómunkát igényel majd. A tanulmány kizárólag azokra a tételekre (27 tétel) támaszkodik, amelyek Szigetszentmiklós lakóhelyhez köthetők. Az elemzés nem egyéni élettörténetek rekonstruálására, hanem az áldozattá válás strukturális feltételeinek bemutatására vállalkozik.

Foglalkozás és kiszolgáltatottság

A szigetszentmiklósi politikai büntetőügyek vádlottjainak foglalkozási megoszlása világosan jelzi, hogy a diktatúra nem elsősorban politikai elitcsoportokat, hanem a helyi társadalom gazdaságilag aktív rétegeit érintette. A forrásban megjelenő foglalkozások döntően kisparaszti és földműves tevékenységek, de találunk a vádlottak között helyi kiskereskedelemmel foglalkozókat (boltvezető, fa- és szénkereskedő, hentes), kézműves-iparos foglalkozásúakat (esztergályos, gépjavító kisiparos), de segédmunkásokat és egy fő tanítót is. E foglalkozások nagy részének közös jellemzője az önálló döntési mozgástér: termelésről, értékesítésről, munkavégzésről. Éppen ez tette őket sebezhetővé a kommunista államhatalom számára, amely a gazdasági autonómiát a politikai engedetlenség egyik formájaként értelmezte.²

Párttagság és az áldozatiság szelektivitása

A szigetszentmiklósi ügyekben a vádlottak mindegyike párton kívüli volt. A párttagság ugyanakkor nem jelentett teljes védelmet, de a joggyakorlatban gyakran enyhítő körülményként jelent meg. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy az áldozatiság nem véletlenszerű volt, hanem politikai lojalitás mentén differenciált. A pártonkívüliek esetében a büntetőeljárás gyakran nemcsak jogi, hanem egzisztenciális megtörést is eredményezett. A kommunista diktatúra áldozatai közé így nemcsak a nyílt ellenállók, hanem azok is beletartoztak, akik nem voltak hajlandók vagy képesek beilleszkedni a politikailag elvárt keretek közé.³

A vád mint az áldozattá tétel eszköze

A szigetszentmiklósi ügyekben domináló vádtípusok – árdrágító visszaélés, üzérkedés, a közellátás érdekét veszélyeztető bűntett – nem klasszikus politikai bűncselekmények, hanem a mindennapi megélhetés kriminalizálásának jogi formái voltak. E vádtípusok lehetővé tették, hogy a hatalom a túlélési stratégiákat jogellenessé nyilvánítsa, a gazdasági önállóságot politikai veszélyként kezelje, az egyént „közellenséggé” minősítse nyílt politikai fellépés nélkül is.⁴ E mechanizmuson keresztül sokan váltak a kommunista diktatúra áldozataivá anélkül, hogy tudatos politikai cselekvést tanúsítottak volna.

Jogerős ítéletek – az áldozatiság formái

A jogerős ítéletek változatossága – felmentések, pénzbüntetések, szabadságvesztések, eljárásmegszüntetések – nem csökkenti az áldozatiság tényét. A diktatúra logikájában már maga az eljárás is büntetés volt: kihallgatások, vagyonzárolás, társadalmi megbélyegzés, bizonytalanság. A szabadságvesztéssel járó ítéletek különösen súlyos következményekkel jártak a helyi közösségben, mivel a vádlottak döntően aktív keresők voltak. Így az ítélet nemcsak az egyént, hanem családját is sújtotta – ez a kollektív érintettség a diktatúra áldozatiságának egyik legfontosabb jellemzője.⁵

Következtetések – Szigetszentmiklós mint az emlékezés tere

Szigetszentmiklós példája világosan mutatja, hogy a kommunista diktatúra áldozatai nem kizárólag a politikai elitből kerültek ki. A diktatúra a helyi társadalom szövetét bontotta meg, és a mindennapi megélhetés szintjén termelte újra az áldozatiságot.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján e helyi történetek felidézése nemcsak történeti kötelességünk, hanem erkölcsi feladatunk is.

Szerzők: Tóth Pál és Kürti Krisztina

1. www.mnl.gov.hu A Pest megyei bíróságok politikai iratainak adatbázisa 1947–1957, levéltári segédlet (PDF). ↩︎
2. Bihari Mihály: Magyar politika 1944–2004. Osiris, Budapest, 2005. ↩︎
3. Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba. 1956-os Intézet–L’Harmattan, Budapest, 2011. ↩︎
4. Ungváry Krisztián: A Rákosi-korszak. Jaffa, Budapest, 2012 ↩︎
5. Kahler Frigyes: Politikai igazságszolgáltatás Magyarországon 1945 után. Kairosz, Budapest, 2006 ↩︎