Családtörténet a XVII-XVIII. század fordulóján

A 17. század második felének magyar történelmét nemcsak a nagypolitika eseményei, hanem a feltörekvő, agilis armális nemesség sorsa is formálta. Ennek a társadalmi felemelkedésnek egyik példája az alsónémedi származású, majd Szigetszentmiklóson letelepedő (Bene) Tóth család története, akik a váci püspök jobbágyaiból váltak Pest vármegye meghatározó tisztségviselőivé és pusztabérlőivé. A család eredetét 1657-ig lehet visszavezetni, amikor is Tóth Gergely alsónémedi lakost kihallgatják Bugyi hovatartozása ügyében. ¹ Tóth Gergely gazdasági erejét jól mutatja, hogy bár 1667-ig formálisan jobbágy volt, olyan hatalmas állatállománnyal rendelkezett, hogy a kortársak emlékezete szerint kilencszáz ökre járt le inni a Dunára. ²

A család társadalmi státuszát az I. Lipót által 1667. június 25-én Bécsben adományozott armális (nemeslevél) szentesítette, amelyet Tóth Gergely, felesége Kurdi Anna, valamint testvérei, Miklós és Mihály, valamint Mihály fiai András és Ferenc, és lányai Erzsébet és Zsuzsanna kaptak meg. ³ A család politikai súlyát jelzi, hogy Tóth Gergelyt 1676-ban a vármegye esküdt ülnökévé választották. ⁴ Gergely nem csupán hivatalvállaló, hanem tudatos „pusztagyűjtő” birtokos is volt: fegyverrel és jogi úton védte meg zálogbirtokait, például Inárcsot és Áporkát a hatalmas Keglevich Miklóssal szemben. Halála után hatalmas birtokegyüttesét – köztük Varsányt és Majosházát – unokaöccse, Tóth András örökölte és gyarapította tovább. ⁵

Tóth András alakja a Rákóczi-szabadságharc idején nőtt ki a helyi jelentőségből, a „kuruc megye” egyik megbízható emberévé válva. Pályafutása kalandosan indult: marhakereskedőnek álcázva magát Budán végzett veszélyes kémszolgálatot a fejedelem számára, amiért 1704-ben személyesen II. Rákóczi Ferenctől kért és kapott kárpótlást az elkobzott állataiért. ⁶ Szolgabíróként a vármegyei adminisztráció oszlopa volt, aki saját vagyonából is áldozott a közügyekre, miközben kíméletlen eréllyel hajtotta be az adókat a vonakodó nemeseken a hajdúk felfegyverzése érdekében.

Bár a fejedelem 1708 végén Pest vármegye katonai kapitányává nevezte ki ⁷, az idősödő és betegeskedő András – elerőtlenedett testére és katonai járatlanságára hivatkozva alázattal lemondott a tisztségről, hogy átadja helyét a harcedzettebbeknek. A szabadságharc alatt (?) a család Szigetszentmiklóson telepedett le. Az 1715-ös összeírásban (ifj) Tóth Gergely bíróként szerepel ⁸, az 1728-as regnicoláris összeírásban Tóth András cenzuális jobbágytelekkel bíró nemesként ⁹ jelenik meg.

A Tóth család története a tipikus magyar felemelkedési modell: a szorgalom, a gazdasági érdekérvényesítés és a nemzeti ügy iránti hűség révén a paraszti sorból a vármegyei elitbe jutottak, örökségüket pedig fiaik, mint a 1730-as években aktív ifjabb Tóth Gergely, vitték tovább.

---

1. Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660 – Pest Megyei Levéltári Füzetek 27. (Budapest, 1998) p.202. ↩︎
2. Szakály Ferenc: A hódolt megye története p.482.In: Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001) ↩︎
3. PML nemesi iratok T2 jelzet ↩︎
4. Borosy András: Pest-Pilis Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638-1711 II. 1666-1680 ügyszám 1777 ↩︎
5. Szakály ibd p.482. ↩︎
6. Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. – Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997) p.136. 1704. szeptember 11. ↩︎
7. Borosy András: Pest-Pilis Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái 1638–1711 V. 1703–1711 (1632, 1664, 1691–1692, 1698, 1702) ügyszám 4817 ↩︎
8. https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/az-1715_-evi-orszagos-osszeiras/adatlap/3799 letöltés ideje: 2026.01.18. ↩︎
9. Borosy András: Pest–Pilis–Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása I. – Pest Megye Múltjából 8. (Budapest, 1997) p.288 ↩︎